Az alábbi sorok elolvasása után néhányan azzal vádolnak:
“Negatív vagy, te fogod bevonzani a rosszat, miért nem a jó dolgokról írsz, annyi szép van, annyi jó van! Nem is olvaslak emiatt!”
Ne olvass.
Úgy is csak azok hallanak, akik már elkezdték lemosni szemükről és fülükről azt a bűzös, ragacsos masszát, amit az elmúlt évszázad fröcskölt rá.
Álmodozz csak tovább, hamisan, önámítón. Áltasd magad rózsaszín elefántokkal és hitesd el lelkeddel: a világ boldog. Talán nem ugyanezt tetted az elmúlt években? És?..... – boldog lett a világ? Jah értem, te csak és kizárólag magadról beszélsz. Akkor viszont vétkezel a többi ember ellen.
Mert mostantól, csak a “MI együtt” – létezik, különben mind elbukunk.
Mi a rémálmainkkal, te a rózsaszín elefántjaiddal, meg a hamis boldogságvízióddal együtt.
Szóval így nem veszed ki részed az ébredésből.
Csak hátráltatod.
Úgyhogy inkább lássuk a tényeket.
Az “orvosok a tisztánlátásért” nemzetközi orvoskonferencián, amin volt szerencsém személyesen részt venni, igen értékes szakmai anyagok hangzottak el.
Ezért:
Durván 4 napja tudományosan is igazolást nyert előttem, az egész pandémiás cirkusz tömény hazugság, bár én jóval a konferencia előtt is tisztában voltam ezzel a ténnyel.
Március elején mikor erről beszéltem, csaknem megköveztek.
Viszont augusztus végével úgy tűnik mégis beindul a közmédia soha nem látott hazugságkampánya, mely minket, egyszerű embereket hivatott őrületbe kergetni.
Mire a közméltóságok kinyaralják magukat
(a nekünk tiltott zónákban is) a jelek szerint szeptembertől igazi mentális húsdaráló indul, amibe most sok minden bele fog férni.
A mostani kötelező maszkhordásnak egészségügyi értelme nincs, de határozott célja van:
“egyetlen percre sem feledkezhetsz meg: a járvány itt lóg a fejed felett. Ha most megengednénk, letedd a maszkot, azonnal visszaállna minden a régi rendre, megszűnne a félelem amivel mindenkit manipulálunk, de már nem arra megyünk, más az irány. A maszk tökéletes eszköz: beleégjen tudatodba: arctalan senki vagy, aki minden parancsot be fog tartani, mérlegelés nélkül. Ez biztosít minket, elérjük a végső célt, amit természetesen nem közlünk veled.”
Estig elhallgatnám.... de menjünk tovább.
“Soha nem tapasztalt fertőzöttségről” beszélnek, ezerrel tolják képünkbe a rémisztő adatokat.
(pontosan honnan veszik, milyen forrásból és ehhez, hogy jutottak hozzá, senki sem tudja ellenőrizni)
A minap látott híradás után úgy éreztem magam, mint aki visszacsöppent 1918 – ba, mikor a spanyolnáthára hivatkozva csinálták ugyanezt, csak most kihasználják, hogy arra már senki nem emlékszik.
Értelmetlen és egészségkárosító maszkhordási kötelezettséggel molesztálnak, ugyanakkor, az ezt elrendelő testület se maszkot nem használ, se távolságot nem tart a maguknak rendezett ünnepségen.
Egyes “szakemberek” már azt javasolják, hordjunk maszkot otthon is. Meglátjátok, léteznek azok a hülyék, akik ezt is el fogják hinni.
Drága barátaim, csak nekem tűnik úgy, ostobaságból professzori fokozatot kaphatnánk, olyan magas szinten űzzük?
Az az érzésem, a réten legelésző szarvasmarha hamarabb rájönne, hogy átbasszák, mint mi.
Hogy jutottunk eddig?
Hogy érték el ezt a mindent átható passzivitást, érdektelenséget?
Mi kellett ahhoz, hogy minden létező válogatott fekáliát le tudnak tolni a torkunkon úgy, hogy közben kocsonyásra röhögik magukat rajtunk azok, akik ebből sportot űznek?
Tényleg ennyire félünk?
Emberek, mi kell ahhoz, hogy egyként felálljunk végre és jövőt tapossunk gyerekeinknek, akik jóformán semmit nem értenek az egészből, mégis ők fognak megfizetni helyettünk mindenért?
Vajon lesz esélyük feltenni a kérdést:
“apa, te annak idején ennyire hülye, vagy csak ennyire gyáva voltál?”
Velük mi lesz?
Nem számít?
Lesz még családjuk? Mit gondolsz, lesz unokád? Lesz esélyük produktív, teljes, hosszú, boldog életet élni, vagy hagyjuk leoltani őket, mint a marhákat egy olyan génbázisú vakcinával, ami (jó eséllyel) meddő zombikat gyárt belőlük is, belőlünk is?
Most, hogy egyre nyilvánvalóbb: pár hónapon belül szószerint az arcunkba taposnak sáros surranóval, még mindig nem világos, hogy ideje lenne megmozdulni az életünkért?
Nekem úgy tűnik, a csend utolsó napjai következnek, mert ami ezután jön, nem fog neked tetszeni, de nekem és senkinek sem.
Tényleg ennyire nincs már bennünk életösztön, belülről fakadó veszélyérzet?
Mi lesz így velünk, a családjainkkal emberek? Még mindig nem szólalt meg a belső vészcsengő? Teljesen kiölték már belőlünk az automatikus önvédelmet?
Ugye nem gondolod: “nem sokára minden visszaáll a régi rendre” – nyugtass meg, nem vagy ilyen végtelenül naiv?
Időnk fogy.
Bennem pedig egyre nyilvánvalóbb, valami nagyon nagy változás előtt állunk. Közben etetnek minket mindeféle 5D – vel, (magasabb dimenziók) aranykorral, fényerőkkel, galaktikus megmentőkkel, angyalokkal, és olyan mozgalmakkal, ahol csak papíron, virtuálisan és összeállított videókban történnek dolgok, a valóságban viszont nem érzünk belőle semmit.
Meddig hiszünk még olyan frázisokban, szlogenekben és elméletekben, melyek csak a drága időnket pazarolják?
Valójában pedig elveszik tőlünk annak lehetőségét, hogy kézzelfoghatóan tegyünk is valamit.
Mert amíg a csodára várunk, minden elvesztegetett perc csökkenti az életben maradás esélyét.
A képesség, hogy évtizedek óta látom a jövőbeni rossz dolgokat, nem tesz boldoggá ma.
Éjjelente, mikor alvás nélkül csak ülök magamban, – örülök, hogy a kánikula épp nem fullaszt, – kintről vészjósló hangok szűrődnek át a szúnyoghálón.
Hatalmas bukást, szenvedést látok, amin át kell essünk. Túl sok az alvó.
Nem hülyíthetem magam, de titeket sem azzal: “minden rendben van.”
Mert valójában...
Semmi sincs rendben.
Árvai Attila
2020-08-25