Már 2013-ban tudományos bizonyíték volt rá, hogy a grafén (mely az aktuális oltások egyik fő összetevője) sejtromboló.
A grafén mikrolemezek spontán membránpenetráción keresztül jutnak be a sejtekbe a peremek és a sarokpontok szegélyével
A grafénalapú anyagok és a sejtmembránok kölcsönhatásának megértése és szabályozása kulcsfontosságú a grafénalapú orvosbiológiai technológiák fejlesztéséhez, valamint a grafénnel kapcsolatos egészségügyi és biztonsági kérdések kezeléséhez. Nagyon keveset tudunk az ultravékony 2D szintetikus anyagokkal érintkező sejtmembránok alapvető viselkedéséről. Itt a grafén és a néhány rétegű grafén (FLG) mikrolemezek kölcsönhatásait vizsgáljuk három sejttípussal és modell lipid kettősrétegekkel a durva szemcsés molekuladinamika (MD), az összes atomos MD, az analitikus modellezés, a konfokális fluoreszcencia képalkotás és az elektronmikroszkópos képalkotás kombinálásával. A képalkotó kísérletek a 0,5 és 10µm közötti oldalméretű FLG-minták esetében a széleken történő felvételt és teljes internalizációt mutatnak. Ezzel szemben a szimulációk a kBT-hez viszonyítva nagy energiahatárokat mutatnak a hasonló méretű modell grafén vagy FLG mikrolemezek membránbehatolásához. A részletesebb szimulációk feloldják ezt a paradoxont, mivel azt mutatják, hogy a behatolás a sarkoknál vagy aszperitásoknál kezdődik, amelyek a gyártott grafénanyagok szabálytalan szélei mentén bőségesen előfordulnak. Az ilyen éles kiemelkedések általi helyi áthatolás elindítja a membrán terjedését a kiterjesztett grafénszegély mentén, és így elkerülhető az egyszerű idealizált MD-szimulációkban számított magas energiahatár. Azt feltételezzük, hogy ez a mechanizmus lehetővé teszi még a nagyméretű, mikrométeres oldalméretű többrétegű lapok sejtes felvételét is, ami összhangban van a primer humán keratinociták, humán tüdőhámsejtek és egér makrofágok esetében kapott multimodális bioképalkotási eredményeinkkel.
https://web.archive.org/web/20210709041238/https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3725082/