Érdekcsoportok, konfliktusok, áldemokrácia
A középkori háborúk mögött mindig pénzügyi csoportok álltak. Két uralkodót összeugrasztottak, mindkettőt eladósították és rablóháborúba kényszerítették. Egyik biztos győzött, visszafizette az adósságot, a másik javai pedig átvándoroltak a bankárok tulajdonába. Két bankár dinasztia dominálta a középkort, délen a Mediciek, Északon a Fuggerek, keleten és nyugaton (Isztanbul, London) a Spanyolországból elüldözött zsidó dinasztiák. Később megjelentek a Rothschildok is, akik óriási pénzhatalomra tettek szert a 18. század folyamán. Már az 1789-es francia forradalmat is ők robbantották ki. XVI. Lajos nyakig el volt adósodva feléjük, és nem tudta visszafizetni a kölcsönt. Ekkor döntöttek Lajos és az egész francia nemesség likvidálása mellett. Létrehozták a “demokráciát”, amiben már nem az uralkodókat, hanem a népet adósították el “képviselőik” által. Ugyanis a népet nem lehet leváltani. Így az adósság mindig megmarad, csak a politikusoknak hazudott saját ügynökeiket váltják le (“kormányváltás”).
Sok ember elhiszi, hogy valódi demokráciában él. Pedig ordítóan nyilvánvaló, hogy egy olyan rendszerben, ahol 4 évente 1 nap “demokrácia” van (a választások), az nem lehet sem demokratikus, sem szabad. Az egyetlen szabadságunk csak az, hogy mi választhatjuk ki, melyik “politikusnak” hazudott ügynökük foszt ki minket. Ilyenkor sok ember szentül hiszi, hogy amiben él, az jó, és része a rendszernek, hiszen az ő butasága nélkül nem lehetne azt működtetni. Ezek az emberek elhiszik, amit a média közvetít, hiszen látják a tv-ben, amit elé tálalnak, sőt azáltal válnak még hülyébbé. Dolgoznak, fogyasztanak, eladósodnak, dolgoznak és egyszer elpusztulnak éppolyan értelmetlenül, mint amilyen az egész életük volt. De mégis Ők a legfontosabb elemei a rendszernek, mert ők a tartópillérek.