A terrorizmus valódi ideológiai gyökere: a darwinizmus és a materializmus

Forrás: https://esi.link/cMSCTR-3

A legtöbben úgy gondolják, hogy az evolúció elméletével először Charles Darwin állt elő, és hogy az elmélet tudományos bizonyítékokon, megfigyeléseken és kísérleteken nyugszik. Azonban az, hogy nem Darwin volt az, aki ezt az elméletet kitalálta, éppúgy igaz, mint az, hogy az elmélet nem tudományos bizonyítékokon nyugszik. A teória a materialista filozófia ősi dogmáján nyugszik: a természethez való alkalmazkodáson. Bár ezt az elméletet semmiféle tudományos felfedezés nem támogatja, mégis vakon hirdetik a materialista filozófia nevében.

Ez a fanatizmus számos katasztrofális következménnyel járt. Ennek fő oka az, hogy a darwinizmus és az általa támogatott materialista filozófia terjedésével megváltozott a válasz arra a kérdésre, hogy mi is az emberi lény valójában. Az emberek, akik erre a kérdésre régebben azt felelték: „Az emberek Isten teremtményei, akiknek az Isten által tanított tökéletes erkölcsi elvek alapján kell élniük”, a materialista filozófia hatására most ezt válaszolják: „Az ember véletlenszerűen jött létre, az állatok közül emelkedett ki a fennmaradásért folytatott küzdelem során”. Nagy árat kell fizetni ezért a nagy megtévesztésért. Az erőszakos ideológiák, mint a rasszizmus, a fasizmus vagy a kommunizmus, és sok más barbár világrend ennek az ideológiának a táptalaján szökkent szárba és virágzott fel.

(...)

Ahogy a darwinizmus a rasszizmust táplálta a tizenkilencedik században, úgy képezte az alapját annak az ideológiai rendszernek is, amely a huszadik században vérbe fojtotta a világot: a nácizmusnak.

A náci ideológia erőteljes darwini hatást mutat. Ha megvizsgáljuk elméleteiket, amelyeket Adolf Hitler és Alfred Rosenberg dolgoztak ki, számos olyan kifejezést találhatunk, mint például a „természetes kiválasztódás”, a „szelektív párosítás” vagy a „túlélésért folyó küzdelem a fajok között”, amelyek több tucatszor előfordulnak A fajok eredetében. A Mein Kampf (Harcom) című könyve megírására is a Darwin könyvében leírt túlélésért folytatott küzdelem adta az ihletet, és az az elmélet, hogy ebből a küzdelemből mindig a legerősenn kerül ki győztesen.

(...)

a darwinizmus több olyan erőszakos ideológiának is a gyökere, amelyek katasztrófába csábították az emberiséget a huszadik században. Azonban, akárcsak ezek az ideológiák, a darwinizmus definiálja azt az „etikai értelmezést” és módszert, ami különböző világnézeteket befolyásolhat. Az alapelv az értelmezés és a módszer mögött a „harc azokkal, akik nem közülünk valók”.

Ezt a következőképpen magyarázhatjuk. Különböző hitek, világnézetek és filozófiák léteznek a világon. Ezek kétféle módon tekinthetnek egymásra:

1) Tisztelhetik azok létezésék, akik nem az ő álláspontjukon vannak, és emberséges módon próbálhatnak párbeszédet kezdeményezni velük.

2) Választhatják azt, hogy harcolnak a többiekkel, a nekik való ártással próbálják biztosítani saját előnyeiket, más szavakkal szólva, állatokként viselkednek.

Az a rettenet, amelyet terrorizmus néven ismerünk, nem más, mint a második nézet gyakorlati megvalósítása.

Ha a két megközelítés közötti különbséget nézzük, láthatjuk, hogy a Darwin által az emberek tudatalattijában elültetett elmélet, az ember „harcoló állat” volta különösen nagy befolyással van rá. Lehet, hogy azok az emberek vagy csoportok, akik a harcot választották, sosem hallottak Darwinról és elméletéről, de akkor is olyan filozófiával értenek egyet, amelynek alapjai Darwin nézetein nyugszanak. Olyan darwinizmuson alapuló mondások hitetik el velük, hogy igazuk van, mint például „Ezen a világon az erősek maradnak életben”, „A nagy hal megeszi a kis halat”, „A háború erény”, vagy „Az emberiség fejlődését a háborúk vitték előre”. Ha a darwinizmus nem állna mögöttük, ezek csak üres szólamok lennének.

Tulajdonképpen, ha a darwinizmust leszámítjuk, az agressziónak nyomát sem találjuk. A három Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának legnagyobb része hisz, az Iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás, az erőszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az erőszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket Isten írt elő az emberiség számára. A darwinizmus azonban úgy látja és láttatja az erőszakot és agressziót, mintha természetes, igazságos és helyes dolgok lennének, amelyeknek szükségszerűen létezniük kell.

Ezért, ha valaki terroristacselekményeket követ el az Iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában szociodarwinisták. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívők. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívők ellenségei. Azért van így, mert könyörtelen módon olyan bűntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében.

Ezért a világunkat fertőző terrorizmus gyökere nem az isteni vallások egyike, hanem az ateizmus, és az ateizmusnak a korunkban jelen lévő kifejeződése: a darwinizmus és a materializmus.

2011/11